Hogyan vizsgáz(z)unk?

Minden bizonnyal az idén is sokan vágnak neki a rajtengedély vizsgának, ami a tavasz közeledtével újra aktuálissá válik.

 Magyarországon 1998-ban vezették be a rajtengedély vizsga rendszerét. A vizsga bevezetése előtti időszakot sok baleset, elkallódott tehetség, rossz felfogásban és csúnya stílusban ugró lovasok jellemezték – mondta el a Cavallonak Kiss István nemzetközi pályaépítő, nehézosztályú díjugratóbíró, a Díjugrató Szakbizottság tagja. Kiss Istvánt, aki a maga is vizsgáztat, eddigi tapasztalatairól, a rajtengedély vizsga hibáiról kérdeztük.

- Mit javasol, hogyan készüljön a jelentkező a vizsgára?

- Általában előre felmérem a jelentkezők tudását, és igyekszem őket úgy felkészíteni, hogy aztán ne érje őket csalódás. Ha valaki alkalmatlan, meg kell neki mondani. Mindenesetre megfelelő szakmai alapossággal, és kellő pedagógiai érzékkel kell hozzá állni. Az esetek nagy részében tíz-tizenkét éves gyerekek jelentkeznek, akiknek igen sérülékeny a lelki világuk. A rajtengedély vizsgánál éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy minél több felkészítő tanfolyamot, tábort szervezzenek. Hiszen érettségi előtt is járunk négy évet gimnáziumba.

- Milyen a szülők hozzáállása, hogyan kezelik őket?

- A vizsgát ugyan nem kötik életkorhoz, a jelentkezők többsége mégis gyerek. Az ő esetükben fokozottan megnő a szülő és az edző szerepe. Fontos tisztázni, hogy a gyermek tisztában van-e a szándék, illetve a lovassportra való fizikai és mentális alkalmasság. Az utóbbit könnyebb lemérni (a sportorvos egzakt paramétereket vizsgál), az előbbit azonban nehezebb meghatározni. A gyermekek legnagyobb része szeretne lovagolni, de nincs tisztában a várható nehézségekkel. A szülők és az edző reális ítélőképessége feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ebben a kérdésben döntésre jussanak. Nagyon diplomatikusan kell kezelni a szülőket. Nem csak a gyermekükről van szó, hanem a befektetett pénzükről is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell nekik megmondani, ha a gyermekük valamit rosszul csinál. Sajnos nem egyszer komoly bajt okozott néhány magát „mesternek” képzelő szülő, aki úgy gondolta, pár év, vagy akár hónap elteltével mindent megtanult. Ebből kifolyólag feljogosítva érezte magát arra, hogy beleszóljon a szakemberek (edző, versenybíró, pályaépítő, tenyésztő) munkájába. Nem szerencsés, ha a szülő jobban akarja a versenyzést, mint a gyerek, aki gyakran ezért félelemből versenyez. Nagyon fontos, hogy a rajtengedély vizsga előtt mindenképpen konzultáljanak szakemberrel, a tanfolyamot,a  felkészülést alaposan át kell gondolni, fel kell építeni.

- Kihez fordulhatnak? Kik a jó edzők, oktatók?

- Ahhoz, hogy ne csak kiugró tehetségeink legyenek, hanem nagy létszámú lovas bázisból válogathassunk minden szakágban, szükség lenne egy sokoldalú és szakszerű lovas oktatási (és lókiképzési) rendszer kidolgozására.

 Magyarországon alapvető gond a képzéssel, hogy az a szakembergárda, amelyik még régen, a háború előtt megfelelő oktatásban részesült, mára kezd eltűnni. A mostani szakemberek egy kicsit gyökér nélkül nőttek fel, nem részesültek megfelelő oktatásban, az ismereteiket gyakran autodidakta módon szerezték, illetve felkeresték a nagy mestereket. Igen nagy szükség lenne egy fiatal szemléletű generációra a lovassport minden szegletében.

- Milyen változáson ment át a rajtengedély vizsga az utóbbi években?

- A vizsga meglehetősen leegyszerűsödött, kikerült például az ugrás, és a legtöbb szaktudást igénylő military. Éppen ezért arra ösztönöznék mindenkit, hogy ne álljon meg a rajtengedély vizsgánál, hanem fokozatosan haladjon fölfelé. Nem tartom szerencsésnek, hogy sem elméleti, sem gyakorlati részről nem szerepel a rajtengedély vizsgában. Visszalépésnek tartom, hogy már ugratni sem kell a vizsgán, helyette rögtön, minden rutin és tapasztalat nélkül éles helyzetben.

 Kikerült a legtöbb szaktudást igénylő military...