*Hogyan csinálják a profik?*

Ugrógimnasztika

Jos Lansink (Világkupa-győztas.1994. Hollandia..,)

 Szemmérték alapján két rudat teszek le a földre, és vágtában áthaladok rajta. Ezt a gyakorlatot csaknem kizárólag vágtában hajtom végre. Legtöbbször megkísérlem a galoppugrásokat variálni. Ha öt ugrás lenne a helyes táv köztük, megkísérlem a vágtaugrásokat megnyújtani, hogy a lovamnak a távolság megtételéhez négy vágtaugrásra legyen szüksége, aztán megrövidítem a vágtaugrásokat, hogy a ló hat galoppugrással tegye meg a távolságot.

Franke Sloothak (egyéni világbajnok, 1994. és csapatvilágbajnok, 1998. Németország...)

 Edzéskor szívesen lovaglok rudakon, vagy kisebb sorokon, hogy a fiatal lovaknak bizalmat adjak, és az egyensúlyt gyakoroljuk. Közben úgy változtatok a rudak helyzetén, hogy amelyek egyenes vonalon voltak elhelyezve, azokat én körívre teszem. A távolságok ne legyenek túl nagyok, hogy a ló nyugodtan tudjon ügetni vagy vágtázni.

Willi Mellinger (olimpiai 2. helyezett, 1996. Svájc...)

 Fiatal lovakkal szívesen trenírozom ún. „be-ki” ugráson. Ezenkívül tornáztatom a lovaimat rúdsorokon is. Ehhez hetente egy alkalommal hat rudat rakok egy sorba. A nemzetközi versenyeken szereplő lovaimat otthon alig ugratom. Calvarót inkább díjlovas munkában lovaglom, és sokat megyek vele lépésben terepen. A lovak a versenyeken olyan sokat ugranak, hogy ez odahaza nem szükséges. Emiatt inkább a változatosságról gondoskodom.

Meredith Michaels-Beerbaum (csapat Európa-bajnoknő, 1999. Németország...)

 Rudakon vagy cavalettin alig tornáztatom a lovaimat. Inkább díjlovagolom őket. Nézetem szerint a ló elveszti a rudak iránti tiszteletét, ha azokkal túl gyakran találkozik. Szívesen dolgozom az akadály elé tett beosztórúddal, és egy, a földet érés után lerakott „fékezőrúddal”.