A helyes elugrási pont

Profi tipp: Ludger Beerbaum

Az akadályépítők jól meggondolják azt, hogy hogyan építik fel a díjugrató pályát. Alacsonyabb kategóriában, kisebb ugrásoknál a pálya vonalvezetése olyan, hogy az folyamatos, harmonikus lovaglást kíván a lovastól. A szabály itt az, hogy az ugrások közötti távolságokat úgy kell megtervezni, hogy a ló lépéseit ne kelljen alapvetően megrövidíteni vagy megnyújtani. Ez kezdők esetében túl megterhelő volna. Az ő esetükben fontosabb az egyensúly megtartása. Lényegs az, hogy a lónak nem szabad sem elrohannia, sem túl darabosan mozognia, hanem folyamatosan, azonos alaptempóban kell haladnia.

 Egy akadály előtti helyes elugrási pont megtalálása nagy gyakorlatot igényel. Ahogy az előzőekben láttuk, a ló csak a vágtaugrás lábsorrendjének a végén tud elugrani. Bár az ugrás lábsorrendje eltér a vágtáétól, de az egyszerűség kedvéért tekintsük most egy nagyobb vágtaugrásnak.

 Az akadály leküzdésének a szempontjából természetesen fontos, hogy a ló a megfelelő pontról ugorjon el. A helyes elugrási pont minden akadály előtt mindig meghatározott távolságban található, az akadály magasságától és típusától függően. Egy ló magától aligha fog mindig erről a pontról elugrani. Meredek akadálynál az ideális elugrási pont körülbelül olyan távol van az ugrás előtt, mint amilyen magas az ugrás. Oxer esetében ez valamivel közelebb esik az akadályhoz. Kisebb ugrásoknál nincsenek maradandó következményei, ha egy pár centiméter nem stimmel. Minél magasabbak viszont az akadályok, annál fontosabb az ideális elugrási pont megtalálása.

 Ha a ló vágtának lábsorrendjét az ideális elugrási pont előtt fejezi be, akkor vagy túl korán (túl távolról) fog elugrani, vagy betold még egy kisebb vágtaugrást, ami pedig túl szűk elugrást eredményez. Ugyanez történik akkor is, ha a ló vágta lábsorrendje az akadályhoz túl közel végződik, és az ideális elugrási pont mögött ér véget. Ilyen esetben túl szűk ugrás, vagy magasabb akadály esetében ellenszegülés a várható következmény.

 A következmény akár ellenszegülés is lehet...

 A kezdőknek pályafurásukat az elugrási pont folytonos figyelésével kell kezdeniük. Gyakorlottabb lovasoknak később ez már a szemükben van. Mindig a helyes elugrási pontot elkapni azonban hosszú gyakorlás eredménye.

 Ludger Beerbaum körülbelül 11 évesen kezdett intenzíven lovagolni. Már sok-sok ezer ugráson túl van, és ennek sokéves tapasztalatából tudja: „Körülbelül 200 ugrás után kapja meg a lovas a helyes elugrás érzését.” Egy olyan lovas példájával bátorít mindenkit, akit sok társa a kortárs díjugratás non plus ultrájának tart. ”Magának egy John Whitakernek is szüksége van hosszabb kihagyás után egy kis időre, míg újra megkapja ezt az érzést.”. Jó tudni, hogy a profiknak is szükségük van gyakorlásra, gyakorlásra, és még egyszer gyakorlásra. Lovagolni csak lovagolva lehet megtanulni.

 A sikeres ugráskor (főleg magasabb akadályok esetében) fontos a helyes elugrási pont...

Folyt. Köv. A helyes elugrási pont II-ben