Az első verseny

„Gyakorolni otthon kell, nem a versenypályán” – ezt az aranyszabályt követte Nina és Sven* is, és most készen állnak fellépni a nagyközönség előtt. Egy versenyen való részvétel a ló nyakába helyezett arany győzelmi szalag nélkül is nagy sikert jelenthet a ló és lovasa számára abban az esetben, ha a feladatokat kifogástalanul végrehajtották.

 Az embernek először kisebb vidéki versenyeken kell indulnia, mert itt a konkurencia átláthatóbb. Kezdetben jobb egy olyan versenyszámban jól végezni, amely otthon már csaknem csukott szemmel is sikerülne, mint egy nehezebbel kudarcot vallani.

 Aki először vesz részt egy díjugrató versenyen, gyorsan észreveszi: itt más törvények uralkodnak. A környezet új, nézők, zene és lobogó zászlók vonják el a figyelmet, az egész atmoszféra jelentősen növeli az adrenalinszintet.

 Nina és Sven fiatal koruk ellenére öreg rókák- Ők csaknem minden héten részt vesznek versenyeken – ls mégis, minden fellépés előtt feszültek.

Aki lovagolni akar, annak neveznie kell!

 Mielőtt a parcours akadályai felett átrepülnénk, egynéhány bürokratikus szabályt is le kell küzdeni.

 Minden lovasnak kb. 4 héttel a versenyhétvége előtt be kell jelentenie magát és lovát a versenyre. Ekkor egy héttel a verseny előtt kapnak a rendezőtől egy időbeosztást, ahol áttekinthetik melyik nap melyik órájában kezdődik a tervezett versenyszám.

A verseny előtti nap

 Hogy a verseny napján ne kelljen a szükségesnél több stresszt elviselni, ajánlatos egy olyan időtervet kigondolni, ami egy kis mozgásteret enged meg.

 Aki már a versenyládáját is bepakolta, az már a munka nagy részét elvégezte. A versenylovaglásban is érvényes, hogy a lelkiismeretes előkészülés sok szaladgálást tesz feleslegessé.

* Nina és Sven: A forrásban Susanne Strübel (a forrás az ő könyve /Díjugratás/) bemutatott kkét fiatalt (még a könyv elején, de az ő leírásukat nem tettem fel a honlapra), és leírta, hogy versenyeznek, eredményeik stb..., és itt megint megemlíti őket, mint fiatalkorú versenyzőket.