*Gyakorlatok rudakkal

 Az ugróedzések célja abban van, hogy a teljes parcours-t problémamentesen és biztonsággal abszolválni tudjuk. Az odáig vezető út nem könnyű. De mit is mond Lao-Ce, a kínai filozófus: „Egy hosszú út is az első lépéssel kezdődik!”

 Aki már abban a helyzetben van, hogy a földön fekvő rudakat mindhárom jármódban meg tudja lovagolni, már sokat nyert. A szakértők azt gondolják, hogy ezzel már a fél parcours a zsebükben van. Na jó, mondjuk az egynegyede!

 Először is egy rudat, még jobb, ha egy felfordított cavalettit, amely nem csúszik el egykönnyen, merőlegesen a patanyomra teszünk. A lovas lovát folyamatos lépésben az akadályra vezeti, derekát és combját megfeszíti. Nem szabad a lovat az akadályon átkergetnie, a ritmust megzavarnia.

 Cavaletti

 Ha a ló ezt a gyakorlatot lazán és biztos léptekkel mindkét irányból teljesítette, a lovas elkezdhet ügetni. Hogy a lovat ne irritáljuk a rudakkal végzendő munkáknál könnyűügetésben haladjunk. A lovas jelentős változást észlel a ló mozgásfolyamatában: a ló figyelmes lesz, és kihegyezett fülekkel megy az új akadályhoz. Az áthaladás során mint a macska, feldomborítja  a hátát, és kinyúlik az akadály felett, miközben fejét könnyedén előre-lefelé nyújtja.

 Ennél a mozzanatnál követelmény a lovastól, hogy a kezével a ló szája irányába a szárral utánaengedjen.

 Ha a gyakorlat pillekönnyűnek tűnik is, és egy gyakorlott lovas álmából felkeltve is meg tudja csinálni, néhány nehézséget azért rejt magában. A lovasnak nem szabad a nyeregben ferdén ülnie, egyenesen előre kell, hogy nézzen mindkét kengyelt egyenletesen kell terhelni, miáltal a testsúlya egyenletesen oszlik el. A lovas elsődleges célja, hogy a lovat ne zavarja. Tehát a lovas nem lovagolhatja előre lökésszerűen a lovát az akadály előtt, nem szabad a szárat sem rángatnia, ha az az érzése, hogy a rúdtól való távolság nem stimmel. Végezetül a lovasnak meg kell tanulnia a szár utánaengedésének a helyes mértékét. A szár megfeszítése megakadályozza, hogy a ló szabadon mozoghasson, a szár hirtelen odadobása pedig megzavarja a lovat.

 A lovas felsőteste nyugodt és egyenes maradjon, egyetlenegy rúd leküzdéséhez nem szükséges „együttugrani”. Épp ellenkezőleg, a lovasnak többé-kevésbé passzívnak kell maradnia, és a ló fokozott lendületét rugózó csípő-, térd-, és lábízületekkel felfognia.

 Vágtában nem ajánlott egyetlen földön fekvő rudat használni, mert a lovak a feladatot olyakor alábecsülik, nem figyelnek és ezért ráléphetnek és megrándulhatnak.

  Gyakorlatok több rúddal

 Profi tipp: Ludger Beerbaum: A rudakat a lovak vágtaugrásától függően variálni szükséges. Nagy vágtájú lovak esetében a rudak egymástól messzebb kell, hogy feküdjenek, kisebb vágtájú lovak esetében közelebb. Alapvetően a lovak bizalmát kell megnyerni a gyakorlathoz. Ez egy szép elengedtető gyakorlat, amely tetszés szerint bővíthető és nehezíthető. Az ember a rudakat magasabbra helyezheti, vagy a rudak közti távolságon variálhat.

 Most egy kissé nehezebb lesz a feladat: a rudakkal való munkát úgy alakítjuk ki, hogy 4-6 rudat teszünk egy sorban egymás után.

 Lépésben a rudakat egymástól 80 cm-re rendezzük el, ügetésben 1,10-1,30 m közé helyezzük, vágtában pedig 3,00-3,50 m a rudak helyes távolsága. Pónilovasok vegyék figyelembe, hogy pónijuk kisebbeket lép, tehát a rudakat is sűrűbbre kell helyezni. Ezt azonban kezdetben tapasztalt lovasoktatónak kell felügyelnie.

 Ahogy az egy rúdnál, úgy a rúdsoron (lépőiskolán) is néhány dologra egyidejűleg kell a lovasnak összpontosítani: a felsőtest nyugodt marad, a lábszárak szorosan a ló testéhez simulnak, a kéz követi a ló száját. Meglehet, hogy a lovat valamelyest meg kell győzni, hogy a sorra elinduljon, tehát vigyázat, amennyiben ki akar térni. Nagyon fontos, hogy mindig az akadály közepét tájoljuk be.

 Ha a gyakorlat lépésben jól megy, akkor lehet ügetni. Az a cél, hogy a lovat a soron ütemvesztés nélkül hajtsuk át. Az alaptempó a rudak előtt, fölött és után is azonos marad. Amennyiben a ló vágtában, vagy más jármódban gyakran megbotlik a rúdsor felett, talán a rudak távolsága nem volt helyesen megválasztva. Egy tanácsadásra hívott szakember biztosan tudja, hogyan kell a távolságokat korrigálni.

 Azoknak a lovasoknak, akik a díjugrató sport mellett kötelezték el magukat, ajánlatos a könnyített ülésmódot szorgalmasan gyakorolni. Csak így lehet a szükséges egyensúlyt megtanulni, amelyre a későbbiekben minden versenyen szükség lesz.

 Rúd- vagy cavaletti-munka közben hagyományosan könnyűügetésben haladunk. A következő gyakorlati javaslatunknál megszegjük ezt a szabályt. Az akadály feletti kiegyensúlyozást gyakoroljuk könnyített ülésben.

 Könnyűügetésben haladunk...

 Fontos a sor végiglovaglása során, hogy a lovas súlypontja ne legyen túl előre, vagy túl hátulra helyezve. A cél az, hogy mindig a ló ritmusában maradjunk. A lovasnak rugóznia kell csípőben anélkül, hogy a ló hátára esne. A kezek a ló szájában állandó kapcsolatban maradnak. A combok a ló testén fekszenek, és egyenletesen előrehajtanak. A ló hátának mozgását a láb-, térd- és csípőízület rugózásával egyenlítjük ki. Az ülep eközben nem szabad, hogy a nyeregbe visszaessen. A kezek a könnyebbség kedvéért a ló nyakára támaszthatók. Ezáltal elkerülhető a „szárba kapaszkodás”. Ez egy jó gyakorlat az ugrás feletti helyes ülés megtanulásához.

 Ebben a tanulási fázisban be lehet vetni ismét a „számolós gyakorlatot”. A kiképző a rúdsor közepére áll, és kézjeleket ad. Ellovaglás közben a lovasoknak pillantásukat ismételten a kiképzőre kell vetniük, aki az ujjaival különböző számokat mutat.

  Ezzel lehet megakadályozni, hogy a lovas pillantását túlságosan lefelé irányítsa. Éppen ez az, amit most és nem először az ugratás során kellene megszokni.

 A lónak a lovas figyelmének elterelése ellenére egyenesre állítottnak kell maradnia. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy az egyensúlyt erősítsük, a független segítségadást megtanuljuk, és saját felfogóképességünket fokozzuk. Haladó tanulók ezt a gyakorlatot vágtában is megkísérelhetik.