*A lovassegítségek kis alaptanfolyama

 Segítség - mit tegyek? Ezt gondolja bizonyára néhány ló a

koordinálatlan parancsokat tapasztalva, melyek onnan fentről, a hátáról érkeznek. „Segítségek” – így nevezik a lovas helyes befolyását, melyet a testsúly, a lábszár és a kantárszár közvetít. A különböző segítségek együttműködése mutatja meg a lónak félreérthetetlenül, , hogy „merre hány méter”. Az igazi ászt a lovon a néző arról ismeri fel, hogy a segítségadásokat nem – vagy alig – látja. Ez a visszafogott, finom kivitelezésnek köszönhető. A testsúly és a lábszár a lovat előrehajtja, a szár pedig visszatartóan hat. Ha az első pillantásra nem is látszik így, az előrehajtó segítségek fontosabbak a visszatartóknál.

 Miért? A ló csak késztetésre lendül mozgásba, illetve a „fék” is csak a szár, testsúly, és combok összjátékában működik.

 Általában, minél nyugodtabb az ülés, annál inkább tud segítségével a lovas boldogulni. Azaz a ló megérti, lovasa mit vár el tőle. 

 A testsúlysegítségek

Mindkét oldalon terhelő súlysegítségek: Ez esetben a lovas egyenes felsőtesttel, egyenletesen mindkét ülőcsontján ül. A keresztcsont megfeszítésével támogatjuk ezt a segítséget. Egyúttal a lovasnak rövid időre meg kell feszítenie has-és hátizomzatát. Ezt a segítséget egyenes irányú lovaglás esetén alkalmazzuk. Példa: vágta egyenesen két akadály között.

Egy oldalon terhelő súlysegítségek: Ez a segítség akkor alkalmazandóm mikor a lóval fordulatokat lovaglunk. Eközben a lovas súlyát a belső ülőcsontra helyezi át. A belső kengyelt erősebben terheljük. Így a ló a súly irányába tér el. Helytelen lenne, ha a csípő közben egyik oldalra billenne. Ennek elkerülésére kell a belső kengyelt jobban terhelni. Ez a segítség főként akkor jut szerephez, mikor ráfordulunk az ugrásra.

 Tehermentesítő súlysegítséget akkor ad a lovas, ha a lovat hátralépésre szeretné rávenni. Ekkor a lovas kismértékben előrehajol, combjai veszik át a súlyt. Hibás a túlzott előrehajlás.

A lábszársegítségek

 Az előrehajtó lábszár (csizma) készteti a lovat arra, hogy mozgásba lendüljön, vagy mozgásban maradjon. A láb ekkor közvetlenül a heveder mögött van. A sarok és a csípő egy vonalban van. Amennyiben az alsó lábszár a ló teste mellett marad, a lovas megérzi, hogyan mozdul lovának a teste a mozgás (jármód) ritmusának megfelelően jobbra és balra. Eközben egy bizonyos nyomás áll elő, amely a lovat előrekészteti. Hogy új impulzust tudjon adni, a lovas feszítse meg lábikrája izomzatát. Teljesen helytelen lenne a lábat összeszorítani, vagy a lovat megrúgni.

 Előre-oldalra hajtó lábszár esetében tenyér szélességnyire a heveder mögé kell visszavenni a lábszárt. Ezt a segítséget olyan idomítófeladatok lovaglásánál adjuk, melynek során a lónak előre-oldalra kell átlépkednie, pl. a négyszög kisebbítése vagy nagyobbítása.

 Ha az egyik comb oldalra utasít, a másik comb nyugodt marad. Azaz könnyed nyomással mozdulatlan anélkül, hogy impulzust adna, egy tenyérnyivel a heveder mögött, hogy a lovat ne zavarja, és oldalra behatárolja. Ez a megtartó comb egyszersmind megakadályozza a lovat a patanyomból való kilépésben. Csak ilyen együtthatással lehet a ló kívánt reakcióját elérni.

A szársegítségek

A fényképeken gyakran látni, hogy néhány tapasztalt profi lovas úgy tartja a szárat, mint egy Forma 1-es szerelősegéd a kerékkulcsot a kerékcserénél. A korrekt szártartásnak természetesen nem így kellene kinéznie. A szárat kis- és gyűrűsujj között kell megfogni a hüvelykujj – mint egy fedél – megakadályozza a kézből jövő szár kicsúszását. A kezek egyenesre állítottak, így az alkar és a szár egy egyenesbe esnek a ló szájával. A szársegítségek csak a lábszár-és testsúlysegítségekkel közösen fejtik ki hatásukat.

 A szársegítségek:

- felvevő és utánaengedő szársegítségek

- ellentartó szársegítségek

- kitartó és oldalra ható szársegítségek

 A felvevő és utánaengedő szársegítségek kölcsönösen feltételezik egymást. Ezeket felállított ököllel és rugalmas csuklóval – alig észrevehetően adjuk. A felvevősegítség erőssége a gyűrűsujj finom megfeszítésétől a csukló megtartásán, esetleg behajlításán át az egész karból történő felvételéig terjedhet. A felvevősegítséget sosem szabad a „szár húzogatásával vagy rángatásával” összekeverni.

 Utánaengedőnek hat a segítség, amennyiben a szár helyzetét az alaptartásba visszaengedjük (minden felvevősegítséget követnie kell egy utánaengedőnek). Eközben nem szabad a szárat „eldobni”, a ló szájával meglévő rugalmas kapcsolatot végig fenn kell tartani.

 Az ellentartó (behatároló) szársegítséget mindig a másik kéz felvevő- vagy irányítósegítségének kiegészítésére alkalmazzuk. Fordulatok lovaglásánál a külső kéz ellentartó hatása biztosítja, hogy a ló ne essen a külső vállára.

 Kitartó szársegítséget alkalmazunk erősen támaszkodó, vagy szár ellen menő lovaknál, illetve átengedő lovakon, rövid ideig a felvevősegítség bevezetésére. A ló zablára kifejtett nyomását a lovas keze megtartja, mindaddig, amíg a ló nem enged. Ennek előfeltétele a meghúzott derék, mély ülés, és az intenzív, előrehajtó segítség.

Lovaglópálca, sarkantyú és hang

A lovas segítségeit lovaglópálcával, sarkantyúkkal és a hangjával is támogathatja. A sarkantyú csak kiegészítheti a lovaglópálcát. Ezt azonban csak gyakorlott lovasoknak szabad használni, akik lábszárukat ellenőrzésük alatt tudják tartani, és a segítségeket az ülésüktől függetlenül képesek adni.

Tompa sarkantyú

 Azok a „kezdők”, akik először használnak sarkantyút (nem kezdő lovasok!), meg kell elégedniük 2-3 cm-s tompa sarkantyúkkal.

 Itt is érvényes, hogy a sarkantyú rövid, pontos alkalmazása eredményesebb a hosszantartó, állandó piszkálásnál. Értelmetlen a lovat a sarkantyúval élénkebb mozgásra ösztökélni úgy, hogy ezzel egy időben a szárral visszatartjuk.

 Ma már mindenféle formájú és színű pálca kapható...

Megjegyzés: Persze a segítségadások a lovak képzettségétől is függnek, és hogy egy bizonyos ló hogyan lett belovagolva. maly