*Ugrógimnasztika soron

 Felépítjük az első ugrást. Azért, hogy a tanulóban azt a benyomást keltsük, hogy már ismert dolgot gyakorol, és mégis újat tanuljon, egy régi és egy új elemet kombinálunk egymással. Egy felállított cavalettit helyezünk 2,5 m-re egy meredek ugrás (két keresztberakott és egy eléfektetett rúd) elé, majd 3,0-3,5 m-rel mögé egy további rudat fektetünk.

 A tanuló rálovagol, szemeit a cavalettire szegezve, a ló átugorja a cavalettit, és „felveszi saját magát”, ahogy ezt lovas nyelven mondjuk. Autós nyelvre lefordítva azt jelenti: az első cavaletti gondoskodik róla, hogy a ló figyelmes legyen, kissé lefékezzen, és magától megbecsülje a távolságot, majd „gázt ad”, hogy az akadályt le tudja küzdeni. Hogy utána ne rohanjon el, a lovasoktató még egy rudat helyez az akadály után. A hátsó rúd által a ló saját magát lefékezi.

 Ha a sorokra két akadályt helyezve ún. „be-ki”ugrásokat lovaglunk, ezzel a lovas ritmusérzékét fejlesztjük, és a lovas ülését rögzítjük. Egy nyugodt tanulólóval ez nem gond. Magas vérű lovak ilyen gyakorlatok során hamar betüzesednek.

  Mire kell a lovasnak ügyelnie?

 A könnyített ülést az ugrás előtt, fölött és azt követően is megtartjuk. Az ülep tehát valamelyest a nyereg felett van, a felsőtest előrenéz, a fej felemelve és a cavalettire nézünk. A karok készen állnak arra, hogy a szár utánaengedésével reagáljanak. A térdek a nyeregpárnán fekszenek, hogy az elugrásra tudjunk reagálni. Az alsó lábszárak szorosan érintkezzenek a ló testével, a kengyelekbe teljesen belelépünk, a sarkakat lenyomva tartjuk.

 A lovat harmonikus alaptempóban, folyamatosan, húzás vagy megtolás nélkül, vágtában egyenesen az akadály közepéhez lovagoljuk, a ló szájával állandó és laza kapcsolatot tartva.

 Az elugráskor a lovas lovának mozgásával együtt „velemegy”, a felsőtest előrehajlik, a kéz valamelyest a ló szája irányába elmozdul. A tekintet előrenéz. Ugrania a lónak kell, nem a lovasnak, aki nyugodtan a nyeregben marad, és földet éréskor nem esik túl előre, de ne is maradjon el a mozgástól.

 Nagyon fontos a szár tartása, azaz a szár utánaengedése az ugrás felett, hogy a ló nyakának biztosítsuk azt a szabadságot, amelyre szüksége van. Egy lehetőség, hogy a kezeket mélyen a ló nyakánál megtámasztjuk, és a száron annyit engedünk utána, hogy azok az ugrás alatt belógnak. Egy belógó szár akkor jelent előnyt, ha a ló rossz távolságról ugrana el. A nyakszabadság lévén a lónak megvan a lehetősége, hogy magát jobban kiegyensúlyozza, hogy ezzel saját magán segítsen.